A szobi temetőkápolna

  Ezt a kápolnát szintén a Luczenbacher család építette a régi temetőben. A neogót stílusú kápolnát 1852-ben építették Gerster és Fesl építészek tervei alapján. A déli főhomlokzaton található a bejárat a kápolnarészbe, ahol a család tagjait ravatalozták fel, illetve tartozzák a miséket. A bejárat felett egy mozaikkép látható Mária kisdeddel. Felette kőfaragással az 1851-es évszám olvasható, ez valószínű az építkezés kezdetét jelenti. A kápolna alatti sírkamrát később építették. Az épületet egy kovácsoltvas kerítés veszi körül.

  Az első ide temetett Luczenbacher családtag Luczenbacher János (született 1758. június 30-án, meghalt 1845. november 4-én) és felesége Einczinger Terézia (született 1775. december 29-én és meghalt 1847. június 24-én) volt. A temetésről az István Bácsi Naptárában adtak hírt: "A köztiszteletet leginkább kimutatta a temetésének napja - a zord téli idő daczára megtelt Szob helysége a vidék szegényeinek seregétől, s még manap is nem egy vidékbeli, hála érzelemmel áll meg azon csinos sír-kápolna előtt a szobi temetőben, melyet szülői hamvainak nyughelyül emelt a fiu kegyelet..."
  A Vasárnapi Újságban több híradás is megjelent a kápolnáról, ezekből közlünk részleteket: " A szobbi kápolna és sírkert. Szobb (Hont) okt. 16. A szobbi földesurak t.i. Luczenbacher testvérek, az idevaló sírkertben egy gyönyörű góth ízlésű kis kápolnát építettek. Ezen kápolnát, melly 1852-ben épült Scitovszky János herczegprímás ő eminentiája, több kanonok kiséretében f. hó 15-én délután 5 órakor szives volt meglátogatni. Az uraság honn nem léte miatt ő eminentiáját és a kanonok urakat, a helybeli plébános és Luczenbacher urak főszámtartója, Vimmer Ferencz ur fogadta. A herczeg-primás megdicsérte Luczenbacher urak áldozatkészségét és megigérte, hogy Isten dicsőségére legközelebb ünnepélyesen föl is szentelendi e kápolnát. A kápolna építési alakja, modora és a belső freskóképek valóban remekek, mint azt Ságody ur pozsonyi építőmester (pesti alpolgármesterünk fivére) mondá, de fájdalom - másképpen áll a sírkerttel, mert az egész kert elhagyatott, a sírkeresztek össze-vissza töredeztek és idestova hevernek a földön, és nincs senki a ki itt rendet parancsolna. Az egy-két kőkereszt, amely a sírkertben itt-ott van, telve helyesírása hibával, ollyannyira, hogy ki azokat olvassa valóban szánakozással távozik e szent helyről..." A szerző a cikkében még sírfeliratot is lemásol, és a következő mondattal zárja gondolatait: "Hogy lehet illy botrányt eltűrni?" Az elmarasztaló hangú cikkre hamarosan válasz érkezett Szobról: " A szobbi kápolna-szentelésre és a sírkertre vonatkozólag hiteles kézből olly értesülést vettünk, minélfogva a Vasárnapi Újság 43. számában foglalt e tárgyú tudósítást kissé tulzottnak találjuk. A Luczenbacher urak áldozatkészségéből épült kápolnát herczegprimás ő eminenciája okt. 16-án (nem 15-én) meglátogatta ugyan, meg is dícsérte, de fel nem szentelte. A sírkert pedig olyan állapotban van, mint másutt találjuk a sírkerteket. Van benne 22 kőkereszt s 3 vaskereszt, a földön heverő fakereszteket az idő rothasztotta s döntötte ki. Helytelen feliratú keresztek látszanak itt-ott ugyan, de ilyenek vannak máshol is." A hibás feliratokra is van magyarázat. A falu lakosságát a török háborúk után részben szlovák telepesekkel pótolták, s jelentős számban éltek Szobon. A XIX. században már részben magyarul tanultak, és a település kétnyelvű falunak számított. Sokan csak törték a magyart, de számos levél, felirat már magyarul volt olvasható. Ennek köszönhetően a helyesírásban sok hiba jelentkezett, ez tapasztalható a sírkereszteken is.
  Ma erősen megrongált állapotban van, felújításra szorul. Jelenleg nem használják ravatalozásra és szentmisét sem tartanak a kápolnarészben. A kriptába erős esőzések esetén befolyik a víz.