Zebegény

A Dunakanyarban, egykor Hont, ma Pest megyében fekvő kedves falu 1200 lakossal. Az Árpád-kori alapítású község (Almás) mai neve birtoklástörténeti eredetű, a Pécsvárad melletti Zebegény (ma Szebény) bencés monostor nevét kapta meg. A török idők végére elnéptelenedett, majd a XVIII. században szlovák és (a szomszéd falvakból) német betelepülők építették újjá a falut.

Legjelentősebb műemléke a Jánszky Béla és Kós Károly tervezte, 1910-ben megépült, Havas Boldogasszonynak szentelt szecessziós templom, mely a magyar templomépítészet egyedülálló emléke.

A Kálvária-kápolna barokk ormozatos klasszicista építmény.

 A falu lakója volt Szőnyi István festőművész, akinek egykori lakóházában ma emlékmúzeum, kertjében Képzőművészeti Akadémia és Ifjúsági Művésztelep működik. A Szőnyi-házzal szemben található műemlék jellegű Öreghalom 1800 körül épült.

A falu felett álló, 1938-ban létesült Országzászló egyúttal nemzeti hőseink, tragédiánk emlékhelye (trianoni emlékmű). Kilátójából nagyszerű panoráma tárul elénk. Látványosak Zebegény szlovák parasztházai is. Az 1851-ben megépült hétnyílású völgyhidat a helyi lakosok Héthídnak nevezik.

Érdekes látnivaló Farkas Vince hajóskapitány hajózási gyűjteménye is.

Zebegény a déli-börzsönyi túrák kitűnő kiindulópontja, mivel vonaton és autóval is jól megközelíthető, de kishajójárattal összeköttetésben van a Duna jobb partján lévő Pilismarót-Dunaparttal is.

 A település minden évszakban kellemes kikapcsolódásra ad lehetőséget!

Lujza Leányiskola

  1885. július 28-án a Fővárosi Lapok című újságban híradás jelenik meg, miszerint:  „Szobbon leányiskolát emeltetett Luczenbacher Pál vagy negyvenezer forint költséggel s egyszersmind fentartására  huszezer forint alapítványt tett. A község mellett, kert közepén áll a Czigler Győző terve szerint kolostorszerűleg épült, kápolnával, melyben Kratzman műterméből valók az üvegablakok, két osztály, óvó intézet s husz benlakó növendékre és a nevelést vezető gráci apácák részére helyiségek vannak benne. Ezt az iskolát a hercegprímás vasárnap avatta fel.”

  Majer István, esztergomi püspök végezte a kápolna felszentelését, és ismertette meg Luczenbacher Pállal a „Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek rendjét”.  A leányiskolát Lujza Leányiskolának és Lujza Intézetnek is nevezték. Nevét Luczenbacher Pál feleségéről, Plaveczky Alojziáról kapta. Az intézmény pecsétjén a következő felirat látható: „PÁLI SZT. VINCÉRŐL NEVEZETT IRGALMAS NŐVÉREK VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ LUJZA INTÉZET R. K. NYILVÁNOS ELEMI ISKOLÁJA ÉS LEÁNYNEVELŐ INTÉZETE - HONT SZOBON”.  Az iskola megnyitásakor a tanító rendbe fél Hont megyéből érkeztek a leánynövendékek, s ez a nagy érdeklődés a későbbi időkben is fennállt.

  Az ausztriai Grazból érkező 6 apáca már 1865-től vezetett iskolát Esztergomban. Első főnöknője Borbély Sarolta nővér volt, internátusában kezdetben 16 gyermek tanult. Érdekesség, hogy az  1883 és 1885 közötti időben a szobi vasútállomás főnöke Kodály Frigyes volt, aki családjával két évig élt Szobon, a ma már lebontott állomás épületében. Az iskola megnyitásakor beíratták leányukat, Emíliát. Bár a család ekkor költözött Galántára, Kodály Emília az internátusban lakott és itt végezte el az iskolát.

 

Kodály Frigyes

                                                             

  A leányiskola egyemeletes épület volt. A földszinten volt az internátus, 1osztályterem, a könyvtárterem – melyben szintén tanítás folyt - , az emeleten volt a főnöknő szobája, irodája, a nővérek irodája és hálószobája, valamint egy kis kápolna. A földszintet zárt folyosó kötötte össze a különálló színházteremmel, amely mellett szintén osztályterem volt. Az idő múlásával megtelt az iskola tanulókkal, sőt szűkössé is vált. Ekkor a fenntartó Luczenbacher család ismét vállalva a költségeket, a leányiskola bővítésére szolgáló, néhány tantermes épületet emeltetett, közel az előzőhöz. Ebben az épületben három tantermet alakítottak ki, egyet óvoda céljaira, a másik kettőt pedig elemi iskolának. Ez ma a Börzsöny Múzeummal szemben levő ház, amelynek falára egy emléktáblát rakattak a következő szöveggel: 

PRO MEMORIA

Ezen telek és falépítménye

Luczenbacher Pál örököseinek

tulajdonát képezi.

Szabad akaratból lett húsz évi használatául

községi iskola és óvoda czéljaira átengedve.

Ez idő leteltével 1910-ik év dec.1-én

a jelzett család birtoklása és szabad

rendelkezése alá vissza származik.

Szob 1890. dec. 1-én.

  A tábla szövegétől eltérően a család sohasem vette vissza az épület, és még az 1940-es évek végén is működött benne iskola. Napjainkban lakásként üzemel. Az elsőnek épült Lujza Leányiskola épülete a szocializmusban járási tanácsként működött, ekkor még nem alakították át kívül-belül. A rendszerváltás után az önkormányzat vette birtokába. Napjainkban a polgármesteri hivatal működik itt,melyet 2010-ben újítottak fel. Az épület külsején ekkor jelentős változtatásokat ejtettek, így ma már nem tükrözi eredeti arculatát. Az eredeti kerítés nyomai azonban még megtalálhatók, habár mára részben lebontották. Az épület mögött olyan parkot alakítottak ki, amelyben lehetőség van szabadtéri rendezvényekre, például a közeli házasságkötő terem helyett a fiatal párok a kialakított pavilonban mondhatnak igent egymásnak. A belső terében az átalakítás nem volt ilyen szembetűnő, csak kisebb újításokat hajtottak végre, régi jellege megmaradt. A bent levő bútorok még megtalálhatóak, és a Luczenbacher család tulajdonában állnak. Mai átalakult formájában a nagyközönség és az ide látogató turisták számára csak kívülről tekinthető meg, míg az itt lakó városiak ügyintézés céljából vehetik igénybe.

  Az itt szolgáló apácák az öreg temetőben, a Luczenbacher család sírkápolnája mellett vannak eltemetve. Nemrégiben egy magánszemély felajánlásaként rendbe hozatta, felújíttatta és új kereszteket csináltatott a sírokra, a továbbiakban pedig személyesen gondozza azokat. Az utolsó Irgalmas rendi nővér csak néhány éve hunyt el. Ő külön kérésre Gyöngyösön van eltemetve családja sírboltjában. Temetésén a szobiak is képviseltették magukat.

A Nepomuki Szent János szobor

  A Szobon felállított egyik legrégebbi szobor a Nepomuki Szent János szobor, melynek talapzatán az 1758-as évszám látható. Akkor még a falu vége volt itt, a mostani templom csak évekkel később épült fel. A szobor elhelyezése minden korban fontos helyet jelentett, hiszen a főút mellé került, szembe a Dunához vezető úttal, ahol régen a szobi rév volt. Aki közúton hagyta el a falut, előtte ment el, aki réven vagy hajón távozott Szobról, előtte ment le a Dunához. Később a mögötte kialakított téren épült fel az új szobi templom. Így a templomtér bal oldali sarkába került. Ez szerencsés hely volt egy olyan szentet ábrázoló szobornak, akit a lakosság tisztel, és sokan védőszentüknek tartanak. Nepomuki Szent János a hajósok és a vízimolnárok védőszentje. Mindezek a foglalkozások megtalálhatók voltak Szobon abban az időben is. Később még sok hasonló foglalkozású ember dolgozott a faluban.

  Nepomuki Szent János kultusza a XVII. század végétől a jezsuita rend kezdeményezésére terjedt el cseh, szlovák, osztrák és magyar területeken. A legendák szerint parasztszülők gyermeke volt, aki tehetsége révén pap, később királyi család gyóntatója lett. Hivatását igen szigorúan vette, és amikor Vencel cseh király féltékenységből a felesége gyónásának elárulását követelte, azt megtagadta. Meghurcolása után a király a Moldva folyóba ölette. A legenda alapján és a körülötte kialakult népi tisztelet miatt 1729-ben szentté avatták. Népi kultuszában a papság tisztelete, a titok megőrzése, a nyelv fékentartásának erénye jelenik meg. Vízben lelt mártírhalála miatt vízenjárók választották patrónusoknak, hajósok, révészek, vízimolnárok. Szentté avatása után ő lett a legnépszerűbb újkori szent, tiszteletére épült a legtöbb kápolna, és állították fel szobrát utak mellett tereken, hidakon, vizek mentén.
  Ipoly mentén épült XVIII. századi templomok közül többet is az ő tiszteletére szenteltek fel. Az ábrázolásokon Nepomuki Szent Jánost túlnyomórészt stilizálva, papi öltözékben, kezében feszülettel, fején papi föveggel jelenik meg. A mészkőből készült szobrot eredetileg színesre festették. Megtalálható szobra Drégelypalánkon, Bernecebarátiban, Kemencén. A szobrot 1917-ben újították fel először, ez a dátum van bevésve a talapzatba. 2011-ben restaurálták, átadására és újraszentelésére augusztus 20-án került sor, azonban nem festették színesre.

A Szent László templom II.

  A templom toronyóráját 1898-ban gyártották Bécsben. Kezdetben súlyműködtetésű volt, amelyet a közelmúltban elektromos működtetésre alakítottak át. Most ezt az órát kicserélték, és új elektromos órát tettek a helyére.
  A templomnak négy harangja van, amelyek közül a lélekharang a legrégebbi. Még a régi, árpádkori templomból származik. Rajta a következő felirat olvasható: "Joseph Steinstock Cos. Mich. in ofen, Camp. Ecclesiensis Sobiensis 1756." A harang köpenyén indadíszes körülfutó szalag van, közepén Mária megkoronázását ábrázoló medaillon. A kis harang felirata: "Jó szüleim emlékére. 1923. Buzás István esperes-plébános" A két nagyharang közül az egyik a Szent László-harang: "László népünk szent királya, harangoddal hívd imára". A másik a Boldogasszony-harang: "Boldogasszony harangodban, árva néped szíve dobban." felirattal. Mindkettőt 1958-ban öntették újra a szobi hívek, mert a háború folyamán összetörve el akarták vinni beolvasztani fegyvernek. A vasúton dolgozók az állomás raktárába elrejtették, és nem engedték elvinni. Később újraöntötték a harangokat. A templom védőszentjének ünnepére szentelték fel, és helyezték a toronyba.

 
  A templom ékessége a vörös márvány keresztelőkút, és a XVIII. századi barokk Nepomuki Szent János festett faszobor.
  A historia domus vezetése 1802-ben kezdődött meg. Ez a település legfontosabb dokumentuma, Szob történetének fontos mozzanatait jegyezték fel a község papjai. A könyv nehezen olvasható, latinul írták. Komoly hozzáértés kell a szövegek lefordításához. Eddig már számos történész, helytörténész használta fel tudományos munkájához. A kötet a falu 2. világháborús eseményeinek történetével, és a szocialista rendszer hatalomra jutásával zárult. Az 1950-es évektől újabb historia domus írásába kezdtek, azonban csak pár oldalt írtak bele.
  Jelenleg a torony nagyon rossz állapotban van, felújításra szorul.

Szent László templom I.

  1775-1778. között építették barokk stílusban a szobi Szent László templomot. Az épület egyhajós, és úgy maradt meg a mai napig. Nyugati homlokzatának hármas tagolását emeletes tornya hangsúlyozza ki. A templom félköríves bejárata a homlokzat közepén van. Erőteljes párkányvonalak találhatók az emeletek között, és fent órapárkány. A tornyon bádoglemezzel fedett hagymasisak látható. Az épületet magas lábazat veszi körül, tetején az egész templomtestet befedő nyeregtető található.

  Főoltárának alkotója Dunaiszky Lőrinc, a kor neves faszobrásza. 1784-ben született a Zólyom megyei Ligetbányán. Elvégezte az Akadémiát, ahol Heinrich Füger, a kor legjelentősebb festője tanította rajzra, Exner pedig építészeti rajzolásra. A főoltár elkészítésére 1816-ban kapott megbízást az esztergomi főkáptalantól. Szent István és Szent Imre az oltár két főalakja, két oldalt térdelő angyalszobrok, és a Religio ülő szobra a díszítés. A szobrok fából készültek, a két főalak a hazai klasszicista szobrászat első történelmi tárgyú szoborpárja. Az oltárt 1818-ban állították fel a templomban. A templom védőszentjét ábrázoló oltárképet, a sziklából vizet fakasztó Szent Lászlót fráter Risardi alkotta. 1927-ben azonban új oltárképet készíttetett a kegyúr. Szent László képét ezúttal Lohr Ferenc festette meg.
  A templom orgonájának története nem teljesen tisztázott. Az 1754-es Canonica Visitatióban olvasható: "a szobi templomnak kórusa van orgonával, 6 változattal (regiszter, hangszín, sípsor)." Ennek az orgonának a szekrényén olvasható egy név, Klein Vilmosé. Talán családtagja, rokona lehetett Klein Károly egri orgonamesternek. Ezt az orgonát helyezték át az új templomba, amely azonban nem volt elegendő hangerejű a nagyobb templom számára. 1794-ben új orgona építését határozták el, amelyet a rajeci Pazsiczky család orgonaépítő műhelyében rendeltek meg. A Pazsiczky család a XVIII. század végén kihalt, és jelen tudomásunk szerint a család itteni orgonája az egyetlen Magyarországon. Az orgona az elmúlt két évszázadban többször szorult javításra, a nagyfelújítása 1856-ban történt, majd a váci Novoth Lajos végzett renoválást 1955-ben és 1984-ben. Az orgona kétmanuálos. A felső manuálnak a karzatba épített ősi részét (pozitív mű), az alsó billentyűsor a főművet, a hátsó sípsorokat szólaltatja meg. Az orgona pedálművel is rendelkezik. Fehéraranyra festett szekrényén faszobrok láthatók, két angyalka és a hárfán játszó Dávid király. A templom szószéke jóval előbb készült el, mint a főoltár. Aranysárgára festett fa, kosarán domborműves faragás látható.