A Szent László templom II.

  A templom toronyóráját 1898-ban gyártották Bécsben. Kezdetben súlyműködtetésű volt, amelyet a közelmúltban elektromos működtetésre alakítottak át. Most ezt az órát kicserélték, és új elektromos órát tettek a helyére.
  A templomnak négy harangja van, amelyek közül a lélekharang a legrégebbi. Még a régi, árpádkori templomból származik. Rajta a következő felirat olvasható: "Joseph Steinstock Cos. Mich. in ofen, Camp. Ecclesiensis Sobiensis 1756." A harang köpenyén indadíszes körülfutó szalag van, közepén Mária megkoronázását ábrázoló medaillon. A kis harang felirata: "Jó szüleim emlékére. 1923. Buzás István esperes-plébános" A két nagyharang közül az egyik a Szent László-harang: "László népünk szent királya, harangoddal hívd imára". A másik a Boldogasszony-harang: "Boldogasszony harangodban, árva néped szíve dobban." felirattal. Mindkettőt 1958-ban öntették újra a szobi hívek, mert a háború folyamán összetörve el akarták vinni beolvasztani fegyvernek. A vasúton dolgozók az állomás raktárába elrejtették, és nem engedték elvinni. Később újraöntötték a harangokat. A templom védőszentjének ünnepére szentelték fel, és helyezték a toronyba.

 
  A templom ékessége a vörös márvány keresztelőkút, és a XVIII. századi barokk Nepomuki Szent János festett faszobor.
  A historia domus vezetése 1802-ben kezdődött meg. Ez a település legfontosabb dokumentuma, Szob történetének fontos mozzanatait jegyezték fel a község papjai. A könyv nehezen olvasható, latinul írták. Komoly hozzáértés kell a szövegek lefordításához. Eddig már számos történész, helytörténész használta fel tudományos munkájához. A kötet a falu 2. világháborús eseményeinek történetével, és a szocialista rendszer hatalomra jutásával zárult. Az 1950-es évektől újabb historia domus írásába kezdtek, azonban csak pár oldalt írtak bele.
  Jelenleg a torony nagyon rossz állapotban van, felújításra szorul.

Szent László templom I.

  1775-1778. között építették barokk stílusban a szobi Szent László templomot. Az épület egyhajós, és úgy maradt meg a mai napig. Nyugati homlokzatának hármas tagolását emeletes tornya hangsúlyozza ki. A templom félköríves bejárata a homlokzat közepén van. Erőteljes párkányvonalak találhatók az emeletek között, és fent órapárkány. A tornyon bádoglemezzel fedett hagymasisak látható. Az épületet magas lábazat veszi körül, tetején az egész templomtestet befedő nyeregtető található.

  Főoltárának alkotója Dunaiszky Lőrinc, a kor neves faszobrásza. 1784-ben született a Zólyom megyei Ligetbányán. Elvégezte az Akadémiát, ahol Heinrich Füger, a kor legjelentősebb festője tanította rajzra, Exner pedig építészeti rajzolásra. A főoltár elkészítésére 1816-ban kapott megbízást az esztergomi főkáptalantól. Szent István és Szent Imre az oltár két főalakja, két oldalt térdelő angyalszobrok, és a Religio ülő szobra a díszítés. A szobrok fából készültek, a két főalak a hazai klasszicista szobrászat első történelmi tárgyú szoborpárja. Az oltárt 1818-ban állították fel a templomban. A templom védőszentjét ábrázoló oltárképet, a sziklából vizet fakasztó Szent Lászlót fráter Risardi alkotta. 1927-ben azonban új oltárképet készíttetett a kegyúr. Szent László képét ezúttal Lohr Ferenc festette meg.
  A templom orgonájának története nem teljesen tisztázott. Az 1754-es Canonica Visitatióban olvasható: "a szobi templomnak kórusa van orgonával, 6 változattal (regiszter, hangszín, sípsor)." Ennek az orgonának a szekrényén olvasható egy név, Klein Vilmosé. Talán családtagja, rokona lehetett Klein Károly egri orgonamesternek. Ezt az orgonát helyezték át az új templomba, amely azonban nem volt elegendő hangerejű a nagyobb templom számára. 1794-ben új orgona építését határozták el, amelyet a rajeci Pazsiczky család orgonaépítő műhelyében rendeltek meg. A Pazsiczky család a XVIII. század végén kihalt, és jelen tudomásunk szerint a család itteni orgonája az egyetlen Magyarországon. Az orgona az elmúlt két évszázadban többször szorult javításra, a nagyfelújítása 1856-ban történt, majd a váci Novoth Lajos végzett renoválást 1955-ben és 1984-ben. Az orgona kétmanuálos. A felső manuálnak a karzatba épített ősi részét (pozitív mű), az alsó billentyűsor a főművet, a hátsó sípsorokat szólaltatja meg. Az orgona pedálművel is rendelkezik. Fehéraranyra festett szekrényén faszobrok láthatók, két angyalka és a hárfán játszó Dávid király. A templom szószéke jóval előbb készült el, mint a főoltár. Aranysárgára festett fa, kosarán domborműves faragás látható.

A szobi temetőkápolna

  Ezt a kápolnát szintén a Luczenbacher család építette a régi temetőben. A neogót stílusú kápolnát 1852-ben építették Gerster és Fesl építészek tervei alapján. A déli főhomlokzaton található a bejárat a kápolnarészbe, ahol a család tagjait ravatalozták fel, illetve tartozzák a miséket. A bejárat felett egy mozaikkép látható Mária kisdeddel. Felette kőfaragással az 1851-es évszám olvasható, ez valószínű az építkezés kezdetét jelenti. A kápolna alatti sírkamrát később építették. Az épületet egy kovácsoltvas kerítés veszi körül.

  Az első ide temetett Luczenbacher családtag Luczenbacher János (született 1758. június 30-án, meghalt 1845. november 4-én) és felesége Einczinger Terézia (született 1775. december 29-én és meghalt 1847. június 24-én) volt. A temetésről az István Bácsi Naptárában adtak hírt: "A köztiszteletet leginkább kimutatta a temetésének napja - a zord téli idő daczára megtelt Szob helysége a vidék szegényeinek seregétől, s még manap is nem egy vidékbeli, hála érzelemmel áll meg azon csinos sír-kápolna előtt a szobi temetőben, melyet szülői hamvainak nyughelyül emelt a fiu kegyelet..."
  A Vasárnapi Újságban több híradás is megjelent a kápolnáról, ezekből közlünk részleteket: " A szobbi kápolna és sírkert. Szobb (Hont) okt. 16. A szobbi földesurak t.i. Luczenbacher testvérek, az idevaló sírkertben egy gyönyörű góth ízlésű kis kápolnát építettek. Ezen kápolnát, melly 1852-ben épült Scitovszky János herczegprímás ő eminentiája, több kanonok kiséretében f. hó 15-én délután 5 órakor szives volt meglátogatni. Az uraság honn nem léte miatt ő eminentiáját és a kanonok urakat, a helybeli plébános és Luczenbacher urak főszámtartója, Vimmer Ferencz ur fogadta. A herczeg-primás megdicsérte Luczenbacher urak áldozatkészségét és megigérte, hogy Isten dicsőségére legközelebb ünnepélyesen föl is szentelendi e kápolnát. A kápolna építési alakja, modora és a belső freskóképek valóban remekek, mint azt Ságody ur pozsonyi építőmester (pesti alpolgármesterünk fivére) mondá, de fájdalom - másképpen áll a sírkerttel, mert az egész kert elhagyatott, a sírkeresztek össze-vissza töredeztek és idestova hevernek a földön, és nincs senki a ki itt rendet parancsolna. Az egy-két kőkereszt, amely a sírkertben itt-ott van, telve helyesírása hibával, ollyannyira, hogy ki azokat olvassa valóban szánakozással távozik e szent helyről..." A szerző a cikkében még sírfeliratot is lemásol, és a következő mondattal zárja gondolatait: "Hogy lehet illy botrányt eltűrni?" Az elmarasztaló hangú cikkre hamarosan válasz érkezett Szobról: " A szobbi kápolna-szentelésre és a sírkertre vonatkozólag hiteles kézből olly értesülést vettünk, minélfogva a Vasárnapi Újság 43. számában foglalt e tárgyú tudósítást kissé tulzottnak találjuk. A Luczenbacher urak áldozatkészségéből épült kápolnát herczegprimás ő eminenciája okt. 16-án (nem 15-én) meglátogatta ugyan, meg is dícsérte, de fel nem szentelte. A sírkert pedig olyan állapotban van, mint másutt találjuk a sírkerteket. Van benne 22 kőkereszt s 3 vaskereszt, a földön heverő fakereszteket az idő rothasztotta s döntötte ki. Helytelen feliratú keresztek látszanak itt-ott ugyan, de ilyenek vannak máshol is." A hibás feliratokra is van magyarázat. A falu lakosságát a török háborúk után részben szlovák telepesekkel pótolták, s jelentős számban éltek Szobon. A XIX. században már részben magyarul tanultak, és a település kétnyelvű falunak számított. Sokan csak törték a magyart, de számos levél, felirat már magyarul volt olvasható. Ennek köszönhetően a helyesírásban sok hiba jelentkezett, ez tapasztalható a sírkereszteken is.
  Ma erősen megrongált állapotban van, felújításra szorul. Jelenleg nem használják ravatalozásra és szentmisét sem tartanak a kápolnarészben. A kriptába erős esőzések esetén befolyik a víz.

A szobi kálvária II.

   A kálvária-kápolna a stációsor végén a domb szélén épült fel a Duna-part felett. Az épület Duna-parttal szembeni részének közepén látható a kiemelt kápolnabejárat. A félköríves előrész két oldalán indul a hozzásimuló süttői kőből faragott 30-30 lépcsőfok a tetőre, amelynek hátsó részén a három kereszt áll. A kupoláját hat oszlop tartja, melyen át fény árasztotta el a kápolnát. A bejárattal szemben van a kápolna oltára, melyen régen Jézus szent Szíve festett képe volt látható. Az 1970-es évek közepén ezt vandálok tönkretették. A terem közepén feküdt Luczenbacher Pál és felesége Plaveczky Alojzia márványsírköve, amelyet szintén összetörtek. Ma egy betonból öntött lap zárja le sírkamrájukat. Az építkezéskor nagy figyelmet fordítottak a berendezés elkészítésére is. A terem alakját követő kör alakú fapados rendszer biztosította az ülőhelyeket a misére érkezőknek. Ezek szintén eltűntek a kápolnából. Most egyszerű székekkel van berendezve.

  A kör alakú kápolna tetejének domborulatából emelkedett ki a szintén kör alakú színes üvegtető, amit szintén összetörtek, ezért ez jelenleg lemeztetővel van helyettesítve. Az evangélium oldalon van a sekrestye. A oltár két oldalán márványtábla látható, az egyiken egy latin írás látható, a másikon magyarul van feltüntetve Luczenbacher Pál és neje, akik itt vannak eltemetve. A kápolnán kívül bal felől volt a remetelak, amit később lakássá bővítettek ki; itt laktak régebben a gondnokok. Az utolsó gondnok Vízvári József volt. Ma ez a lakás nagyon rossz állapotban van, lakhatatlan. A szobi népi vallásos szokások közé tartozott a húsvét előtti kálváriajárás. A falu felett fekvő dombra épült kálváriai kápolnáról gyönyörű kilátás nyílik a Dunakanyarra, mely sok művészt ihletett meg.
  2012 augusztusában a megrongálódott szentélyrészen kisebb javításokat eszközöltek, fehérre lemeszelték, és közepére egy fenyőfából készített keresztet helyeztek a helybeliek. Jelenleg állagmegőrzési munkák folynak a tetőn, mivel a nagyobb esőzések alkalmával a kápolna oszlopain befolyik a víz.

A szobi kálvária I.

  A kálvária szónak a magyar nyelvben többféle jelentése is van. A kálvária eredetileg a keresztre feszítés helye Jeruzsálemben, de így nevezik azoknak az állomásoknak a sorát is, amelyeket Jézusnak Pilátus házától a Golgota hegyéig megtett útja emlékére állítanak. Harmadrészt szintén kálváriának nevezik a keresztre feszítés jelenetét ábrázoló művészeti alkotásokat. Jelen esetben a második értelmezést használjuk, azaz a település területén, vagy mellette fekvő sík vagy dombos, hegyes helyeken kiállított építészeti alkotás történetével foglalkozunk. A szobi kálvária stációinak illetve és a kápolnának elkészülte az 1880-as évek elejére tehető. Ennek bizonyítéka, hogy a kálvária középső keresztjén 1881-es évszám látható.

A Szobról készült kataszteri felmérés 1885-ben fejeződött be, és a polgármesteri hivatalban megtalálható eredeti térképen már szerepel a kálvária-stációk sora, és a tetőn álló három kereszt. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a kálvária Szobon két időszakban épülhetett. A stációk és a keresztek már 1881-ben álltak, de a kápolna 1890-re készült el. Ebben az évben történt a felszentelés is. Luczenbacher Pál az esztergomi érsekségnek egy bizonyos pénzösszeget adott, hogy minden hónap péntekén családja, hazája és a katolikus anyaszentegyház üdvére a helybéli lelkész vagy annak helyettese misét szolgáltasson.

   A kápolna tervezője és építtetője Czigler Győző egyetemi tanár, aki a Luczenbacher családdal rendszeres munkakapcsolatban állt. Ő építette és tervezte Szobon a Lujza Leányiskolát is, amelyet 1885-ben avattak fel. Luczenbacher Pált Budapesten ismerte meg, több közös munkában vettek részt, és üzleti viszonyba is kerültek. Luczenbacher Pál a fővárosi Közmunka Tanács tagjaként számos budapesti építkezést bonyolított le felügyelőként.
   A kálvária stációinak száma kezdetben attól függött, hogy az építők vagy alapítók Jézus passiójából hány eseményt kívántak feleleveníteni. Ezek 7-8-tól, 12-14-ig illetve 20-ig épültek. Később kialakult a katolikus egyház által javasolt hivatalos kálvária forma 14 stációval.


1. Jézust Pilátus halálra ítéli,
2. Jézus vállára veszi a keresztet,
3. Jézus először esik el,
4. Jézus találkozik anyjával,
5. Cirenei Simonnal vitetik a keresztet,
6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak,
7. Jézus másodszor esik el,
8. Jézus szól a síró asszonyokhoz,
9. Jézus harmadszor esik el,
10. Jézust megfosztják ruháitól,
11. Jézust keresztre feszítik,
12. Jézus meghal a kereszten.
13. Jézust leveszik a keresztről,
14. Jézust sírba helyezik.

  Szobon a kálvária stációsora kilenc építménnyel készült a hozzájuk csatlakozó kápolnával a dombtetején, melynek oldalain helyezték el a további öt képet. Külön érdekesség, hogy a stációképek útiránya fordított, mivel a stációkat jobb oldalra nem tudták helyezni az omladozó löszös talaj miatt. A nyolcadik stációképet összetörték, helyette Micsei László készített a töredékek alapján egy új domborművet vasbetonból. A kilencedik képet ellopták. Hosszú nyomozás után Svédországból sikerül visszahozatnia Győri Mihály plébánosnak. A szobi kálvárián a táblaképek öntöttvasból készültek. A domborművek eredeti színe az öntés után szürkésfekete volt, de 1980-ban a kálvária helyreállításakor feketére festették azokat.